Tényleg
létezik olyan baba, aki kezdettől elutasítja az anyamellet? Vannak családok,
ahol egyetlen nő sem képes szoptatni? Mi a helyzet a „lusta” babákkal, akik
szívesebben alszanak, mint szopiznak? Elfogyhat az anyatej? Éhezhet egy
szoptatott baba? Igyekeztünk utánajárni, mi vezethet valóban a szoptatás
kudarcához, és mi az, ami csupán mítosz, és van rá megoldás.
1. Elfogyott
a tejem
Az édesanyák leggyakrabban kisbabájuk három hónapos
kora táján érzik úgy, mintha nem lenne elegendő a tejük. A mellük üresnek érződhet,
úgy tűnik, hogy a baba elégedetlen, állandóan szopizni szeretne. Sokan
ilyenkor pánikba esnek, és pótlás után
nyúlnak. Bizonyos cégek igyekeznek kihasználni ezt, és gyors megoldásként
pótlásnak valót kínálnak, ha „elfogy” az anyatej. Megoldás tényleg van, de nem
az, amit ők kínálnak. Jó hír az anyák számára, hogy a tej nem fogyott el,
gyermekük egyszerűen csak növekedési ugrás időszakában van, vagyis az eddig
megszokottnál hirtelen több anyatejre van szüksége. Az anyai szervezetnek pedig
szüksége van egy kis időre, míg átáll „magasabb sebességfokozatra”. Ahhoz, hogy
a kicsi újra elégedett legyen, többször kell mellre tenni, így több tej
termelődik majd. Pótlás adására, teáztatásra nincs szükség! Az etetési rend
betartása a szoptatás teljes időszakát tekintve kedvezőtlenül hat a
tejtermelésre, de különösképpen a növekedési ugrás idején nem segíti az
elegendő mennyiségű anyatej megtermelődését.
2. Lusta
a babám szopizni
Ha egy baba nem „dolgozik” eleget az anyamellen, ha
hamar feladja, nem szopizik elég hatékonyan, annak hátterében sok dolog állhat,
melyek közül egyik nagyon gyakran előforduló probléma a cumizavar. A cumit,
cumisüveget ugyanis más technikával kell szopni, mint az anyamellet, kevésbé
kell megdolgozni a tejért, a baba szájába szinte magától ömlik, ő pedig hamar
hozzászokik ehhez. A cumi negatívan befolyásolja a szopási technikát, ennek
következtében az emlők elégtelen ürítése kevesebb tej termelődését okozhatja,
ami akár súlygyarapodási elmaradással járhat. Az
okok között lehet akár a lenőtt nyelv is, egy dolog azonban biztos: egy baba
sem születik úgy, hogy lusta szopizni. Amennyiben egy édesanya azt tapasztalja,
hogy a babája a mellre tapadást követően viszonylag rövidideig szopik
kitartóan, annak az okát mindig keresni kell, szükség esetén
szoptatástámogatásban jártas szakember bevonásával.
3. A
mi családunkban egy nő sem tudott szoptatni, ezért én sem tudok
Ez a gyakran elhangzó kijelentés nélkülöz minden
tudományos alapot. Nem beszélhetünk generációkon
átívelő szoptatási képtelenségről! Az, hogy egy nő édesanyja, nagyanyja vagy
más nőrokonai milyen tapasztalatokat szereztek a szoptatással kapcsolatban,
fizikailag semmilyen befolyással nincs a következő nemzedékekre.
4. Egyáltalán
nem volt tejem
A szoptatás sikerességét hihetetlenül nagymértékben
elősegíti az, ha az édesanya és a baba a szülés után közvetlenül szoros
testközelségbe kerülhetnek, és a baba már ekkor szopizhat. Kutatási eredmények
bizonyítják, hogy akiknek ez megadatik, azoknál hosszabb lesz a szoptatás
időtartama. A gyakran, igény szerint mellre tett babák nem maradnak éhen. A
tejbelövellés azonban később történhet meg azoknál, akik valamilyen okból
gyermeküktől külön töltötték az első időket, igaz lehet ez a császármetszéssel
szült nőkre, azonban nem a császár ténye miatt, hanem a kevéssé optimális
szülés utáni szoptatási gyakorlat következtében. Még mindig gyakori sajnos,
hogy ilyenkor az édesanyának azt javasolják, kapjon a gyerek egy kis pótlást, ami gyakran tápszert
adását jelenti. A helyzetet pozitív irányba az fordíthatja, ha az édesanya
minél többször teszi mellre a babát.
5. Egyszerűen
nem kellett neki tovább a cici
Egy szoptatott baba
önként, a szopizással megelégedve csak néhány éves korban hagyja el fokozatosan
a szopásokat. Egy éves kor alatt azt mondhatjuk, hogy nem történik ilyen.
Gyakran lehet hallani, hogy a néhány hónapos baba nem szeretne mellre kerülni,
sőt tiltakozik. Gyakran úgy értelmezik, hogy eddig tartott a szoptatás, nincsen
mit tenni. Az esetek egy részében kiderül, hogy mi okozta a bajt, fájó
torkocska, fogzás, más kellemtelen élmény szoptatás közben, de nem biztos, hogy
találunk pontos magyarázatot a dologra. A baba nyűgös, az anya ideges. A
szopási sztrájk nem egyszerűen, de néhány nap alatt megoldható helyzet, sok-sok
összebújással, türelemmel. Amíg a baba nem szopik, a tejtermelés fenntartása
érdekében fejnie kell az anyának. Érdemes szoptatástámogatásban jártas
szakember segítségét kérni, hogy minél rövidebb idő alatt megoldódjon a dolog.
6. Az
én mellem túl kicsi/nagy, mellbimbóm túl kicsi/nagy/befelé forduló, ezért nem
tudok szoptatni
A női emlő mérete
alapján első ránézésre nem lehet megmondani, hogy valóban alkalmatlan lesz-e
arra, hogy elegendő tejet termeljen a baba számára. Van olyan eset, amikor a
tejtermelő mirigyállomány mennyisége nem elegendő, de ezt a diagnózist
kimondani csak abban az esetben lehet, ha minden más rendben van, a szopás
megfelelő technikával, és gyakorisággal történik, a baba szájában nincsen
anatómiai elváltozás…stb. A mellbimbó mérete, alakja általában ritkán zavarja a
szoptatást, de a pici baba szájához képest hatalmas méretű bimbó tud gondot
okozni, ami általában átmeneti, a baba szájának növekedésével párhuzamosan ez
általában megoldódik. A valódi befelé forduló mellbimbó esetében nem egyszerű a
helyzet, de a szopizás ezen is sokat alakit, kifelé fordulóvá válhat a bimbó,
kevés esetben teszi lehetetlenné a szopást.
7. Gyógyszert
kellett szednem, ezért nem szoptathattam
Sajnos még mindig sokszor az a gyakorlat, hogy ha az édesanya antibiotikumos
kezelésre szorul, az orvos – annak ellenére, hogy az esetek nagy részében a
szakember számára hozzáférhető információk vannak a gyógyszer szoptatás alatti
alkalmazhatóságával kapcsolatban, azt javasolja,
hogy a biztonság kedvéért inkább ne szoptasson, amíg a gyógyszeres kúra tart.
Az esetek jelentős részében ez egyenlő a szoptatás befejezésével –
feleslegesen.
***
A szoptatási tanácsadó szerint az esetek nagy
részében megoldhatóak a problémák . Még a legnehezebb
helyzetben lévő édesanya és babája is részesülhet a szoptatás csodájából. Általánosságban
elmondható az, hogy körülbelül annyi idő megoldani a szoptatással kapcsolatos
problémát, mint amennyi ideje fennáll az. A
legjobb, amit egy szoptatásra készülő anya tehet, hogy idejében tájékozódik,
felkészül, ha pedig már megérkezett a baba, minél több időt tölt vele
összebújva, szoros testközelségben, és elhiszi, hogy valóban képes táplálni őt.
A felmerülő kérdéseivel, problémáival pedig a lehető leghamarabb keressen
szoptatásban járatos szakembert, hogy minél gyorsabban túljusson a
nehézségeken.
A cikk Dr. Fehér Boglárka laktációs szaktanácsadó közreműködésével és jóváhagyásával íródott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése